Zölden virít a lombkoronán
Az én életem babám
Szeplőtlenül így elmerül
Az évek partvonalán
Vigyáz a földre és vigyáz az égre
Amerre sodor el a szél
Vigyáz rád mert, ha eltűnnél
A szíve az nem sokat ér
Életemben egyszer voltam boldog igazán
Akkor is a két szememből könny hullott talán
Édesem megvan mindenem
De az utat, amit jársz azt évek óta keresem
Még nem beszéltünk félre
Még nem rontottuk el
Van egy két kör a ház körül
De te ne várj, ha nem érlek el
Mert szép ez a világ
Akkor is, ha kihág
Baba belebújok a szabásodba
Mert nincs, aki kizár
Este a szívem kijár
És ha kedve tartja
Beborul az árokba
Életemben egyszer voltam boldog igazán
Akkor is a két szememből könny hullott talán
Édesem megvan mindenem
De az utat, amit jársz azt évek óta keresem
Elhagyott a feleségem
NIncs a földön senkim se
Árva fejem hová tegyem
Nincsen helyem sehol se
Búsan élem a világom
Fáj a szívem sírok én
Elhagyott a feleségem
Elhagyott mert iszok én
Elhagytak a gyerekek is
Mind itt hagytak engemet
Kicsi fiam merre lehet
A lányom most kit szeret
Búsan élem a világom
Fáj a szívem sírok én
Elhagyott a feleségem
Elhagyott mert iszok én
Életemben egyszer voltam boldog igazán
Akkor is a két szememből könny hullott talán
Édesem megvan mindenem
De az utat, amit jársz azt évek óta keresem
Életemben egyszer voltam boldog igazán
Akkor is a két szememből könny hullott talán
Édesem megvan mindenem
De az utat, amit jársz azt évek óta keresem